A második világháború utáni évtizedekben kezdődő és a 21. században is megfigyelhető egyenlőtlen demográfiai változások hatásait egyelőre felmérni sem tudjuk. A világ nagyobb és szegényebb felén demográfiai robbanásnak lehetünk tanúi, míg Európában stagnál, vagy csökken a népesség. Társadalmunk rohamosan öregszik, ez pedig komoly hatással van a gazdaságra és a szociális ellátórendszerek fenntartására.

Európa nagy részén, de főként Németországban, Oroszországban és Magyarországon az elmúlt években jelentősen visszaesett a születések száma. A megélhetés körüli gondok és az egyéni karrierek felértékelődése következtében egyre kevesebben és kevesebb gyermeket vállalnak, a fejlett fogamzásgátló módszerek pedig lehetővé teszik a családtervezést. A nők a munkaerőpiac fontos szereplőivé váltak, a modern gazdaságok szinte minden munkakörében megállják a helyüket, éppen ezért kitolják a gyerekvállalást, mely sokszor el is marad, mert a gyengébb nem tagjai nem akarják és nem merik elhagyni a munkahelyüket, vagy a család miatt feladni a karrierjüket.

2010 végén megtörtént az, amire a kutatók már évek óta figyelmeztették a magyar társadalmat, a lakosság száma ugyanis 10 millió fő alá esett. A rendszerváltás óta lassan fokozódó bevándorlás volt az, mely a „bűvös” szint felett tartotta a lakosságszámot, azonban mára ez sem tud gátat szabni a tragikus folyamatnak. Ha a mostani tendenciákat figyelembe vesszük, a következő húsz évben akár további 700 ezer fővel csökkenhet Magyarország népessége. Aggodalomra adhat okot az is, hogy a teljes lakosságon belül folyamatosan csökken a gyerekek és a középkorúak aránya, ugyanakkor – részben a várható élettartam emelkedésével – növekszik a nyugdíjas korú lakosság száma. A 18-65 év közötti, gazdaságilag aktív népesség csökkenése automatikusan maga után vonja az eltartott népesség számának a növekedését. Ennek következtében beszélhetünk európai szinten elöregedő társadalomról és helyezhetjük más megvilágításba a jövőbeni, tervezett és szabályozott bevándorlás kérdéskörét.

Az elöregedő társadalmakban a jövő generációinak sem lesz könnyebb a dolga. A nyugdíjrendszerek alapja, hogy többnyire az aktív korú munkavállalók járulékaiból finanszírozzák a nyugdíjasokat. A járulékbefizetéssel a munkavállalók jogot formálnak arra, hogy idős korukban ők is nyugdíjat kapjanak az államtól. Hazánkban az idős korúak számának folyamatos növekedése és a foglalkoztatottak európai viszonylatban rendkívül alacsony száma miatt a jövő nyugdíjasai számára egyre kevesebb járulékbefizető fogja fedezni járandóságaikat. Emellett csökken a munkavállalók által fizetett járulék is, mivel egyre kevesebb a foglalkoztatott, sokan kiesnek a járulékfizetők köréből, valamint sokaknál a minimálbér alapján vonják a járulékokat. Ennek következtében a társadalombiztosítási rendszerek válságba jutnak, és a jövőben vagy az aktív keresők által fizetett járulékok nőnek, vagy a nyugdíjak csökkennek. Mivel a felsorolt lehetőségek napjainkban realitássá válhatnak, az állam, a bevételeinek egyre nagyobb hányadát fogja a nyugdíj- és egészbiztosítás fenntartására fordítani. Azaz más szektoroktól, területektől von el összegeket.