Nyugdíj: az 5 legnagyobb meglepetés - illusztrációKönyörtelen bizonyossággal közeledik az időpont, amikor végleg választani kell a magán- és az állami nyugdíjrendszer között. Ebből az alkalomból összegyűjtöttük az 5 legnagyobb meglepetést, amely érhet bennünket a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban.
Maradni az állami rendszerben vagy maradni a magánpénztári rendszerben – erre kell választ adni január 31-ig. A hallgatás ebben az esetben beleegyezés – az állami rendszerben maradást illetően. Hogy mi tűnik ésszerű válasznak, arról már írtunk.

Most inkább azt tekintjük át – a teljesség igénye nélkül – miféle meglepetések is érhetnek bennünket a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban.

1. Adózni fognak a nyugdíjak?
A hatályos nyugdíjtörvény szerint 2013-tól adóztatni kellene a nyugdíjakat. Egy sor más vonásában is változna a rendszer: kikerülnének szolidaritási elemek, és meghatározóbbá lenne a biztosítási elv (azaz szorosabb lenne az összefüggés a befizetések és a nyugdíjak között), csökkennének az induló nyugdíjak.
Forrás a hatályos törvény.

Forrás a hatályos törvény.
No, ez persze nem jelent semmit, hiszen a Fidesz-kormány teljesen átszabná a nyugdíjrendszert. Így nem tudjuk, adóznak-e majd a nyugdíjak, szerepet kap-e a rendszerben a szolidaritási elv, s hogy csökken-e az induló nyugdíjak szintje. Ez mind-mind meglepetés lesz. Fair lenne, ha január 31-ig mindez kiderülne – mégiscsak választani kell az állami és a magánpénztári rendszer között – de erre már nem biztos, hogy sor fog kerülni.

2. A nyugdíj összege
Akadnak különféle kalkulátorok a weben (például itt), amelyek azt a hamis illúziót keltik, mintha valóban kalkulálható lenne a nyugdíj összege előre, és összehasonlítható lenne az állami, a magán és a vegyes rendszer által kínált összeg. A szabályozási kockázatok miatt ez egyáltalán nem így van. S nemcsak az állami rendszernél, amelynél oly gyakran elmondják, s amit az alábbi grafika is illusztrál.
Forrás: ONYF

Az átlagos nyugdíj és a nyugdíjba vonulás éve közötti összefüggés (forintban). Forrás: ONYF
A magánpénztáraknál is van legalább ekkora szabályozási kockázat. Így például változhat – és változott is már eddigi története során – a magánpénztárakba fizetett járulék mértéke. Nem tudni még a megtakarított összeg járadékra váltásának szabályait. S ami jelenleg történik a pénztárakkal – amit a pénztárak vezetői „burkolt államosításként” emlegetnek – nos, ennél jobban aligha mutathatná bármi a szabályozási kockázat nagyságát. Aki még mindig azt mondja, hogy a magánpénztári rendszer azért jó, mert független a politika kénye-kedvétől, az átaludta az elmúlt néhány hónapot.

A kalkulátorok azt is sugallják, mintha a magánpénztárakban a reálhozam (infláció feletti hozam) nem lehetne zérus alatt – pedig dehogynem. Azt talán lehet állítani, hogy hosszabb távon valószínűleg nulla fölötti lesz a reálhozam – azt szokták ajánlani, „nyugodtan számoljunk legalább 2 százalékkal” – de hogy ez teljesen biztos lenne, aligha mondhatja bárki is nyugodt lelkiismerettel.

Éppen ennek a kockázatnak a kivédésére szolgál a Pénztárak Garancia Alapja. No, e mögül nemrégen kivették az állami garanciát.

Őszintén szembe kell nézni a ténnyel, a legnagyobb meglepetés, amelyet a nyugdíjrendszerünk tartogat számunkra, az a nyugdíjunk összege. Sajnos korántsem biztos, hogy kellemes meglepetés lesz.

3. A magánpénztári rendszer életképessége

Kevés szó esett arról, hogy a kormány úgy átszabta a pénztárak szabályozását, hogy immár nem üzlet üzemeltetni a magánpénztárakat a mögöttük lévő pénzügyi szervezeteknek (akadnak munkaadói hátterűek is, nekik is problematikus lehet). Immár akkor sem lenne nagy bolt, ha mindenki maradna magánpénztári tag - a töredéke lehet a korábbinak az elszámolható vagyonkezelési díj és a működési költség.

Ez bizony fölveti annak lehetőségét, hogy hosszabb távon - ha a szabályozás megváltoztatása reménye füstbe megy – akár mindegyik magánpénztár bezárjon.

Ajánlott weboldalak
    *      Nyugdij.lap.hu
    *      Cafeteria.lap.hu
    *      Adókedvezmény.lap.hu
    *      nyugdijprogram.info


Ami bizony meglepetésként érheti mindazokat, akik inkább a kamatos kamat csábításának engedve maradtak a magánpénztárban, és alulsúlyozták a döntésükben azt a szempontot, egyáltalán életképes marad-e a magánpénztári rendszer.

A kormány – amint az mára már többeknek feltűnhetett - nem éppen a magánpénztári rendszer barátja. Nem tehette meg, hogy nyíltan államosítson, inkább olyan ösztönzőket teremtett, hogy a rendszer magától szűnjön meg.

Akadnak majd, akiknek mindenképp be kell zárniuk, mert annyira kevés tagjuk maradt. Akadhatnak majd, akik kitartanak egy darabig, mert abban bíznak, hogy végül jogi úton sikerül elérniük, vagy a politikai váltógazdaság teszi lehetővé, hogy újra előnyös legyen számukra a szabályozás.

Ha marad(nak) is pénztár(ak), kérdés, mennyire lesz erős a verseny a szereplők számának lecsökkenése után, mi készteti őket (vagy őt) a jobb teljesítményre. A magánpénztári rendszer gyenge pontja az erőtlen verseny volt – még viszonylag sok szereplővel is.

4. Nyugdíjrendszer a Fidesz után

A Fidesz megajándékozza a nemzetet egy vadonatúj nyugdíjrendszerrel, ám nem tudjuk, mit tesznek majd ezzel a jelenleg ellenzéki pártok, ha majd hatalomra jutnak.

Ha abból indulunk ki, hogy Magyarországon továbbra is szabad választások lesznek négyévente (és ezen több párt is elindulhat, s még néhány kitételt föl lehetne sorolni), akkor ez bizony előfordulhat előbb-utóbb.

Egy könyvelő mesélte: akadt olyan ügyfele, aki megpróbálta kiszámolni, vajon Fidesz- vagy MSZP-kormány alatt megy majd nyugdíjba, ehhez próbálta igazítani a döntését, hogy maradjon vagy menjen a magánnyugdíjrendszerből. Az illető feltételezi: a következő kormány valamilyen módon kárpótolja az állami rendszerből „kiszerződőket”.

Meglepetés érheti az ilyen módon spekulálókat, hiszen sem a politikai mozgások, sem a politikai pártok döntései nem kiszámíthatók, különösen évekkel előre. Persze be is jöhet a számításuk. A legnagyobb meglepetés persze az lenne, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezné a nyugdíjrendszer átalakítását lehetővé tevő törvényt.

5. A növekedés és egyebek

Ha Magyarország jó ütemben zárkózna föl az unió átlagához, beleértve a béreket és a foglalkoztatási rátát is, megfelelően gyarapodik a népesség és/vagy sikeresen lehet bevonzani munkaerőt, akkor bizony nagyon jól teljesíthet a tisztán állami rendszer – megfelelő jólétet nyújthat. Ez kellemes meglepetés lenne a jövő nyugdíjasainak. (A felosztó-kirovó rendszer nagyobb jólétet nyújt, mint a tőkésített rendszer, ha a gazdaság növekedési üteme nagyobb, mint a reálkamatláb – mondja ki Aaron közgazda elve.)
Persze, nem biztos, hogy a felzárkózás valóban sikerülni fog. Akkor az állami nyugdíjak induló szintje valószínűleg alacsony lesz. Nagy kérdés lesz az is, hogy az elöregedő népesség az érdekeit mennyire lesz képes megjeleníteni a politikai arénában – hiszen a felosztó-kirovó rendszerben végső soron a politikai elit dönti el, a társadalom mekkora erőforrást hajlandó áldozni a nyugdíjak kifizetésére.
Mindenesetre, aki teheti, takarékoskodjon idősebb éveire. Kevesebb meglepetés fogja érni.
Megoldás: nyugdijprogram.info