Folyamatosan kongatják a szakemberek a vészharangot, hogy
öngondoskodás nélkül kevesen számíthatnak tisztességes megélhetésre idős korukban.
Hiába látják be viszont egyre többen, hogy szükség lenne
nyugdíjcélú megtakarításokra, a tettekig kevesen jutnak el. Az életbiztosítási
díjbevételek az első negyedévben csökkentek, és a
harmadik nyugdíjpillér sincs jó állapotban. Minden negyedévben egyre kevesebb
tagja van az önkéntes nyugdíjkasszáknak, a díjbevételeik is folyamatosan
csökkennek. Az idei első negyedévben alig folyt be több
pénz az intézményekhez, mint 2003-ban, egy tag havonta átlagosan alig több mint
5000 forinttal gyarapítja a megtakarításait, ráadásul ennek nagyobb részét is a
munkáltató fizeti. Könnyű belátni, ennyi pénzből tisztességes nyugdíj-kiegészítésre aligha futja majd.
Aggasztó az is, hogy sokan nem nyugdíjcélra használják fel a
pénztári megtakarításukat, hanem a tízéves várakozási idő
letelte után felveszik és felélik. Nemkülönben aggasztó, hogy a szakértők várakozása szerint ugyanez a sors várhat az eredetileg
szintén nyugdíjcélokat szolgáló magán-nyugdíjpénztári reálhozamokra is.
A legaggasztóbb viszont az, hogy a kormány és a hatóságok is
ellentmondásosan kommunikálnak ezekről az
intézményekről. A Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete például minap megjelent kockázati jelentésében közli: lényeges
lenne a nyugdíjpénztári megtakarítási forma presztízsének és közkedveltségének
erősítése.
Ugyanebből a
jelentéséből viszont az is kiderül, hogy az
önkéntes kasszákhoz hasonló formában működő, ám magasabb hozamot produkáló és alacsonyabb költséggel
dolgozó magánnyugdíjpénztárak annyira drágán és olyan gyenge hozamokkal
csinálták végig az elmúlt 13 évet, ami aligha felelhet meg az alapítók és a
tagok elvárásainak. Ha ez így van, akkor viszont miért lépjen be az ember egy
önkéntes nyugdíjpénztárba?
Szerző: Herman Bernadett
Kommentáld!